Annyi felfedeznivaló vár még ránk, itt az ideje felszedni a horgonyt és a kellemes passzátszélben délre indulni. Útközben még megállunk a Petite Terre szigeteknél, amely egyedülálló tengeri és szárazföldi látványosság. Különösen a szigeten háborítatlanul élő iguanákra vagyunk kíváncsiak.
A Saint François mellett található kis szigetcsoport, Petite Terre, hihetetlen állat és növényvilágával valódi paradicsom a természet szerelmeseinek!
A Kis Föld két csöppnyi lakatlan sziget; a déli Terre de Bas és a kisebb északi Terre de Haut alkotja. Összesített területük is csak alig 168 hektár, kevesebb, mint két négyzetkilométer. Mindkét sziget és a környező tenger szigorúan védett természetvédelmi terület. A belépés erősen korlátozott, a Terre de Haut teljesen védett, csak néhány tudós látogathatja, míg a Terre de Bas elérhető turisták számára, akik legtöbbje valamelyik kirándulásszervező társasággal érkezik a fő szigetről. Nekünk erre nincs szükségünk, engedély birtokában saját hajóval közelítjük meg. A horgonyzás sem lehetséges, helyette a telepített bólyák egyikére kötünk és motorcsónakkal szállunk partra, vagy akár snorkel felszereléssel ki is úszhatunk a tengeri élővilágtól hemzsegő sekély vízben. Ragyogó nap, homokos strandok, kókuszdió pálmákkal rojtos, lagúna türkiz tükrökkel … ez egy tökéletes napot jelent!
Guadeloupe első világítótornya a szigeten található 1840 július 9-n átadott 23 méter magas Phare de Petite Terre, amely a sziget legmagasabb “hegyén” alig 35 méter magasságból figyelmezteti a hajósokat a veszélyes vizekre.
Iguánákat keresnünk sem kell, mindenütt jelen vannak. A legutóbbi számlálás szerint több, mint tízezer antillán iguána (Iguana delicatissima) él a szigeten, amely a világpopulációjának körülbelül egyharmada. Teljesen ártalmatlan, vegetáriánus élőlények, virágokkal, gyümölcsökkel, levelekkel táplálkoznak. Kb. 15 éves élettartamuk alatt másfél átlagosan másfél méterre nőnek meg, testsúlyuk eléri a 3 kilót.
A szigetek másik jellemző élőlénye, amely egyben Petite Terre kabalaállata is, a “Bernardo Bèl-Modan”, kreol nevén “Souda”, magyarul remeterák. Az itt élő példányok annyira jól érzik magukat, hogy a szokásosnál jóval nagyobbra nőnek. Életük nagy részét nem a vízben, hanem a sziget nedvesebb részein a földön töltik
Miután visszaértünk a világítótoronyból, egy könnyű, grillezett banánból, gyümölcsökből álló ebéd után elhagyjuk a Kis Földet és tovább hajózunk délre, hogy naplementére elérjük Guadeloupe-i kirándulásunk utolsó szigetét, Marie-Galante-t. Onnan folytatjuk!
